2010. szeptember 21., kedd

32 éves lettem én, meglepetés e költemény...

... jutott eszembe azonnal József Attila verse, amint megláttam a kész tortámat... Meglepően szörnyűre sikerült :)



Nem akartam én hajdemilyen tortát készíteni, de azért alulmúlni sem szándékoztam a legrosszabb formámat :)

Már a piskóta készítésekor adódott némi gixer (a Hunor tortánál részleteztem), majd a hab a tortán... a hab a tortán lett...
Lehet egyszer szentelek majd egy külön bejegyzést a habtejszín felverésének... most nem eleveníteném fel újra az akkor átélt kínjaimat :)

Végül a hab borítás habporból készült, de - szegény embert még az ág is húzza elv alapján - az sem ment pikk-pakk! Eleve kevesebb tejjel készítettem el, mint a tasak hátoldalán olvasható volt, de így is soknak bizonyult a folyadék mennyisége. Alapjáraton 1 tasakot 1,5 dl tejjel kell felverni; én két zacsit használtam 2,5 dl tejjel. Khm, még hozzá kellett tenni kettő darab egész tasak port...

Itt ment el a kedvem az egésztől, és még az sem nagyon vigasztalt, hogy a Zuramtól ajándékba kapott habzsákokat, kinyomócsöveket ki is próbálhattam frissiben...

Dióhéjban az elkészítése: megsütöttem a piskótát, kihűlés után 3 felé vágtam (vízszintesen). Megtöltöttem a krémmel (2 csomag főzés nélküli vaníliapuding elkészítve 7 dl tejjel - az 1 liter helyett -, plusz belereszelve egy db narancs héját) a tortalapokat, alaposan kinyomkodott (magozott) meggybefőttel meghintettem, majd felhordtam a hab(p)o(r)t a tortára habzsák és sima cső segítségével. Tortasimító kártyával elsimítottam a habot, az oldalát végigcsíkoztam a kártya erre kiképzett oldalával, a tetejét pedig "habrózsákkal" "díszítettem"...


Megettük :))


Tábortűz - 32 szál gyertyával

2010. szeptember 18., szombat

Hunor torta

Fáziskésésben vagyok ismét... A legjobbkor punnyasztom le a blogomat :/ De mostanában tortához nem nagyon lesz alkalom, és a hétvégéim is foglaltak lesznek egy darabig. Azért igyekszem nem elveszni :)







Múlt hét pénteken Hunor nap volt (szeptember 10.), vasárnap délelőtt tartottunk egy mini névnapozást KisTökösömnek. Enyém szülinappal egybekötve, de ez mellékes :)

Már-már hagyomány lesz nálam, hogy a névnapokat mini tortával képzelem el... :) Most is a jól bevált 17 cm-es tortaformámat használtam a piskóta sütéséhez.

De...mivel "magamnak" is kreáltam egy egyszerű oroszkrém tortát, a piskótát letudtam egy kalap alatt; tök jól kitaláltam: 9 tojásból összekavarom a tésztát, majd 1/3-át beleöntöm a kicsi tortaformába (17 cm), a maradékot pedig a nagyba (25 cm). Amikor fizikailag is eljutottam eddig a pontig, akkor esett le, hogy bakker, se két sütőrács, se nagyobb tepsi nem áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy a két formát egyszerre betuszkoljam a sütőbe! Pedig jó gondolat vót...

Úgyhogy a prioritásokat betartva (első a gyerek tortája!), a mini piskóta sült meg először :) A másik egészen jól bírta a 20 perces pangást...de végül ő sem kerülhette el sorsát, megsült szépen. Nem lett olyan fajin laza, levegős, mint szokott, de abszolút ehető volt.

Nade visszatérve Kisfiam tortájához:

Mindenképpen új krémet szerettem volna kipróbálni. Leginkább a tiramisu torta vonzott, de azt mégsem készíthetek egy 1 évesnek...akkor sem, ha az Ünnepelt csak 1-2 falatot eszik belőle :) Viszont... ha már tiramisu, akkor mascarpone! Gyorsan találtam is a gugli segítségével egy blogot, ahol jó pár mascarpone-s tortakrém változatot gyűjtött össze a bloggerina. Ahogy megláttam a fehér csokis változatot, azonnal elgyengültem... ebből is van 2 féle, én ezt készítettem el (pontosabban csak a FELÉT, mert a kicsi tortához ennyi is elég!):

Mascarpone-s fehércsokoládé krém
  • 25 dkg mascarpone
  • 40 dkg fehér csokoládé
  • 4 dl habtejszín
  • 1 rúd vanília (v. 1 csomag vaníliás cukor, v. ízlés szerint vaníliaaroma)
  • 12 dkg porcukor.
Vízgőz fölött felolvasztottam a f.csokit, belekevertem a vaníliás cukrot, majd a tűzről levéve, folyamatos keveréssel óvatosan hozzáadtam a mascarpone-t és a porcukor felét.
A maradék cukorral a tejszínt kemény habbá vertem, és beleforgattam a krémsajtos masszába.

No ez ennyire nem volt egyszerű, mert a tejszín habbá verésével iszonyatosan megkínlódtam... Elpocsékoltam egy csomó alapanyagot, mire felsejlett bennem, hogy tán nem kéne a cukrot belezúdítani a tejszínbe, még a felverés előtt... Aztán később meg is lettem erősítve mások által, hogy hát jah, azt csak a végén szabad... Nah, hát az okos más kárán tanul, a buta meg a sajátján se... jó nekem az arany középút is.

A krém amúgy finom lett, a krémsajt enyhített a fehércsoki gej ízén; ráadásul narancsot is daraboltam a krémmel megkent tortakarikákra, az is jót tett az ízének.

Az összeállítás a szokásos: megvártam, míg a piskóta kihűl, 3 lapba vágtam, megtöltöttem a krém nagyobb részével, végül kívülről is bekentem vele a tortát. 1-2 órát pihent a hűtőben, majd bevontam sárgára színezett fondant-nal.

A díszítést delfines gyurmakiszúróval és a Sőreginél vásárolt virágos kiszúrókészlet 2 féle méretű kör elemeivel oldottam meg, és szoka szerint ecsettel és kevés vízzel ragasztottam a tortára. A betűket késsel vágtam ki a kinyújtott fondant-ból.

2010. szeptember 5., vasárnap

Welcome! :)

Üdvözlet és Köszönet az Első Nemhivatalos olvasómnak, Brigittának, és az Első Hivatalos olvasómnak, Kiskuktának!

Nem nagy szám...illetve nekem mégis az :) Örülök minden apró visszajelzésnek. Simogatja az Ember lelkét, hogy vannak, akiket érdekel, blogon belül mivel foglalatoskodik éppen.

Róluk már tudom, hogy olykor benéznek hozzám (annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást). 

Köszönöm! :)

2010. szeptember 4., szombat

Sajtos bagett(ecske)


Limaránál néztem ki ezt a receptet, és mivel szeretjük a sajtos bagetett (és könnyűnek tűnt az elkészítése is :) ), hát belevetettem magam... 

Szeretek kelt tésztával dolgozni, amikor gyúrom, kicsit amolyan falusi, tűzrőlpattant menyecskének, asszonyságnak érzem magam, aki kenyeret rak a család asztalára (khm, ezen mit sem változtat, hogy többnyire édesség készül a kelt tésztából)...Nade pont a gyúrás/dagasztás miatt nem űzöm én ezt túl gyakran, kikészíti a kezeimet...úlláccik annyira mégsem vagyok Ősasszony :)
Szóval elővettem a régóta pihenő kenyérsütő gépemet, és végre rászántam magam a gépi dagasztásra. Halleluja! Minő ostoba voltam, hogy nem előbb tettem... Végülis így is lehetek tűzrőlpattant menyecske...akinek van fasza dagasztógépe :)

Mini sajtos bagettek

Hozzávalók:
  • 50 dkg BL-80-as liszt
  • 2 e.k. burgonypehely (elhagyható) (én el is hagytam, mert nem volt itthon)
  • 1,5 t.k. só
  • 0,5 dl olaj
  • kb. 1,5 dl tej
  • kb. 1,5 dl víz
  • csipet cukor
  • 2 dkg élesztő

A hozzávalókat belemértem a kenyérsütőm üstjébe, majd a dagasztó progit bekapcsolva, kb. 10-15 perc alatt szépen összeállt a tészta: sima felületű, nem ragacsos, szép kis gömböc :)

A gömböckét átraktam egy magas falú műanyag edénybe, és letakarva kb. egy óra alatt duplájára kelesztettem.

Miután Gömböcke megduplázódott, kiborítottam a tálból és 10 (kb.)egyenlő részre vágtam. A darabkákat gömbölyítettem és hagytam pihenni 10 percig. Limara bejegyzéséből kiderül, hogy ezt miért kell: "Ezalatt a sikérszálak ismét rugalmassá válnak, így ismét jól nyújthatóak."

Szóval a nyújtás: a darabokat lisztezett felületen egyenként kinyújtottam, hosszú, kb. 10-12 cm széles csíkokra. Nyújtás után hosszában félbehajtottam a tésztát, majd a keskeny végétől kezdve feltekertem.

Egy ideje szilikonlapot használok a sütéshez, most is így tettem: a gázsütő tepsijébe tettem a szilikonlapot, erre pakoltam a feltekert tésztákat, és letakarva duplájára kelesztettem (kb. 45 perc). Ezalatt a sütőt bedurrantottam 220°C-ra. A kelési idő félidejénél pedig betettem  sütőbe egy (hőálló)tál vizet (ujjnyi magasan ért benne a víz). Hogy a gőzösítés is meg legyen oldva :)

A megkelt tésztákat megszórtam sajttal (gazdagon, mert így szeretjük...sőt, ha a bagett aljára rásül, az a legjobb...nekünk), meglocsoltam vízzel (ezzel sem spóroltam...azért a tepsi alja ne ússzon a vízben), majd betoltam a sütőbe. Kb. 20 perc alatt szépen megsültek :)