32 éves lettem én, meglepetés e költemény...

... jutott eszembe azonnal József Attila verse, amint megláttam a kész tortámat... Meglepően szörnyűre sikerült :)

Nem akartam én hajdemilyen tortát készíteni, de azért alulmúlni sem szándékoztam a legrosszabb formámat :)

Már a piskóta készítésekor adódott némi gixer (a Hunor tortánál részleteztem), majd a hab a tortán... a hab a tortán lett...

Lehet egyszer szentelek majd egy külön bejegyzést a habtejszín felverésének... most nem eleveníteném fel újra az akkor átélt kínjaimat :)

Végül a hab borítás habporból készült, de - szegény embert még az ág is húzza elv alapján - az sem ment pikk-pakk! Eleve kevesebb tejjel készítettem el, mint a tasak hátoldalán olvasható volt, de így is soknak bizonyult a folyadék mennyisége. Alapjáraton 1 tasakot 1,5 dl tejjel kell felverni; én két zacsit használtam 2,5 dl tejjel. Khm, még hozzá kellett tenni kettő darab egész tasak port...

Itt ment el a kedvem az egésztől, és még az sem nagyon vigasztalt, hogy a Zuramtól ajándékba kapott habzsákokat, kinyomócsöveket ki is próbálhattam frissiben...

Dióhéjban az elkészítése: megsütöttem a piskótát, kihűlés után 3 felé vágtam (vízszintesen). Megtöltöttem a krémmel (2 csomag főzés nélküli vaníliapuding elkészítve 7 dl tejjel - az 1 liter helyett -, plusz belereszelve egy db narancs héját) a tortalapokat, alaposan kinyomkodott (magozott) meggybefőttel meghintettem, majd felhordtam a hab(p)o(r)t a tortára habzsák és sima cső segítségével. Tortasimító kártyával elsimítottam a habot, az oldalát végigcsíkoztam a kártya erre kiképzett oldalával, a tetejét pedig "habrózsákkal" "díszítettem"...


Megettük :))

Tábortűz - 32 szál gyertyával