2010. június 17., csütörtök

Hello Kitty torta - The End

Második felvonás.
 
Szép, meleg napra virradtunk vasárnap reggel, csak az idő nem lett jól beosztva :) :( Mert eléggé sietősen csináltunk mindent. Így a tortát is. Dehát ez a blog főként a bénázásról szól, csak azért örültem volna, ha nem pont kislányom szülinapi tortájával esik meg.
 
Szóval folyt. köv.:
 
Vasárnap kivettem a hűtőből a szépenmegdermedtbevonatos tortát, majd vizes kézzel elsímítgattam a felületét, hogy egyenletes legyen. Ezután kinyújtottam a fondant-t. No itt kezdődött a bakik sorozata.

A fondant tökéletes volt, csak a nagy sietségben az egyik felét túl vékonyra nyújtottam - és ezt csak akkor vettem észre, amikor már a tortára igazgattam. (Első tanulság: vagy figyeljek oda rendesen a nyújtásra, vagy legyen kéznél tartalék fondant :) ) A vékony részeknél nem tudtam rendesen eligazgatni az oldalát, így egy kicsit ráncos lett, valamint egy helyen be is szakadt. Itt egy csöppet elkámpicsorodtam, de egye-fene, bestoppolom, majd a díszítéssel eltakaródik. Ekkor jött a második csapás (ami után erősen legörbült a szám):


Tort(r)a(gédia)
Luca ujjacskáival beleszántott a tortába! Szóltam én neki korábban, hogy ne jöjjön az asztal közelébe, dehát én vagyok a höjje, hogy egy 3 évesről feltételezem, hogy nem nyúl ahhoz, ami nagyon is érdekli. Szal ezen harci sérülések kikupálása után láttam neki (sietősen) a díszítésnek.




Luszeszítám itt is ellenem dolgozott :) De nem adtam meg magam, felpuccoztam a Kitty tortát! Csak sajna a sietség meg is látszott rajta. Második tanulság: nyugodtan el lehet készíteni a tortát cakk-pakk, már előző nap. Hunor szülinapján így is fogok eljárni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése